Vörösmarty Mihál(y): Csongor és Tünde. Színjáték öt Felvonásban

Első kiadás. 168p. A szerző (1800–1855) legjelentősebb munkája, egyben a magyar drámairodalom egyik legfontosabb darabja, alapműve.

Vörösmarty szerint „meséje a közönségesen ösmert Tündér Ilonából van véve, olly változtatásokkal, millyeket a’ költés kívánatai szerint szükségeseknek vagy szabadoknak véltem.” Irodalomtörténészek Shakespeare „Szentivánéji álom”-ját, Gergei Albert XVI. századi széphistóriáját, az „Árgirus királyfi”-t, esetleg még a költő által 1829-től fordított „Ezeregy éj”-t tartják előzménynek. Valószínűleg társadalomkritikai éle miatt, a pesti cenzúra akadályozta kiadását. Ezért Fehérváron lett kinyomtatva, ahol Szabó Krizosztom, a költő egykori tanára engedélyezte a kiadást. 500 példány készült. Megjelenésekor nem aratott különösebb sikert. Alacsony példányszáma, a korabeli közöny, valamint (később felismert) irodalmi jelentősége miatt lett mára az egyik legritkább magyar irodalmi első kiadás. Előadását Vörösmarty nem élte meg. Azt csak halála után 24 évvel, 1879. dec. 1-én – a költő 79. születésnapján – mutatták be a Nemzeti Színházban.

Szüry: 5101., Frigyik: 648.