ÁDÁM Gábor: Megremegő szellő
Felvéve: 2026-02-25
Ár
60.000
HUF
Leírás
159 p. A címlapon Rácz Böske kisasszonynak szóló ajánlással.
Ádám Gábor (1899-1944?) írói álnév, „polgári” neve dr. Ádám-Brandenburg Árpád az Újpesti Önkéntes Mentő Egyesület ellenőrző főorvosa, a József főherceg Szanatórium orvosa volt. Orvosi hivatása mellett irodalmi munkásságot is folytatott, Ádám Gábor álnéven a Nyugat novella-pályázatán 1925-ben a Hajnalpír harmadik díjat nyert, 1927-től pedig sorra jelennek meg novellái a folyóiratban (A fényes víz, A megremegő szellő stb.)
A Megremegő szellő című novelláskötetét a kortárs kritika – mindenekelőtt Kosztolányi Dezső – egyértelműen kiemelkedő, „meseszerű”, tündérmese-logikával dolgozó prózaként méltatta, az irodalmi repertóriumok is mint egykötetes novellistát tartják számon. Kosztolányi Dezső így méltatja a szerzőt: „Ádám Gábor elbeszélései egytől egyig mesék, mégpedig tündérmesék. A legtelivérebb az, melyet először olvastam tőle: a Hajnalpír. Ennek minden sora oly bűvösen csilingel, mintha messze egy régen elveszettnek hitt csengetyűt ráznának, melyet a költő, a szerencsés költő, valahol, valahogy megtalált. …" majd így zárja tárcáját: "Vajjon lehet-e ezt folytatni tovább is, oly sokáig, mint e friss, nemes kötet után óhajtanók? Sajnos, ez eddig még senkinek se sikerült. Mindnyájunknak csak egy gyermekkorunk van, ezt kibányásszuk, aztán a tárnák üresen maradnak. Ádám Gábor sokkal gazdagabb tehetség, semhogy az elapadástól féltenők. Ha tekintetét idővel, szükségszerűleg kifelé is vetíti, bizonyára lel majd olyan mozzanatokat, melyek önmagára utalnak s akkor régi, elmosódó emlékekből táplálkozó képzelete embereket fog alkotni.” (Nyugat 1928. 15. sz.). A holokauszt idején, 1944-ben Ukrajnába hurcolták munkaszolgálatosként, ahol a beszámolók szerint a magyar keretlegények halálra kínozták.
A borító grafikusa, amint az a címoldalon is olvasható Preis Kata. A művésznő munkáiról igen kevés információnk van. Vélhetően volt kötődése Kassák Munka köréhez, hiszen Lantos Béla 1928-ban megjelent kötetét (Gyere te szomjas) is az Ő fametszete illusztrálta. Jelen tételünk borítója is egyértelműen avantgárd hatást mutat. Későbbi művészi munkáiról nincs információnk, tudottan szőnyegjavító iparművészként ténykedett az 1940-es évekig. Nagyon Ritka!
Ádám Gábor (1899-1944?) írói álnév, „polgári” neve dr. Ádám-Brandenburg Árpád az Újpesti Önkéntes Mentő Egyesület ellenőrző főorvosa, a József főherceg Szanatórium orvosa volt. Orvosi hivatása mellett irodalmi munkásságot is folytatott, Ádám Gábor álnéven a Nyugat novella-pályázatán 1925-ben a Hajnalpír harmadik díjat nyert, 1927-től pedig sorra jelennek meg novellái a folyóiratban (A fényes víz, A megremegő szellő stb.)
A Megremegő szellő című novelláskötetét a kortárs kritika – mindenekelőtt Kosztolányi Dezső – egyértelműen kiemelkedő, „meseszerű”, tündérmese-logikával dolgozó prózaként méltatta, az irodalmi repertóriumok is mint egykötetes novellistát tartják számon. Kosztolányi Dezső így méltatja a szerzőt: „Ádám Gábor elbeszélései egytől egyig mesék, mégpedig tündérmesék. A legtelivérebb az, melyet először olvastam tőle: a Hajnalpír. Ennek minden sora oly bűvösen csilingel, mintha messze egy régen elveszettnek hitt csengetyűt ráznának, melyet a költő, a szerencsés költő, valahol, valahogy megtalált. …" majd így zárja tárcáját: "Vajjon lehet-e ezt folytatni tovább is, oly sokáig, mint e friss, nemes kötet után óhajtanók? Sajnos, ez eddig még senkinek se sikerült. Mindnyájunknak csak egy gyermekkorunk van, ezt kibányásszuk, aztán a tárnák üresen maradnak. Ádám Gábor sokkal gazdagabb tehetség, semhogy az elapadástól féltenők. Ha tekintetét idővel, szükségszerűleg kifelé is vetíti, bizonyára lel majd olyan mozzanatokat, melyek önmagára utalnak s akkor régi, elmosódó emlékekből táplálkozó képzelete embereket fog alkotni.” (Nyugat 1928. 15. sz.). A holokauszt idején, 1944-ben Ukrajnába hurcolták munkaszolgálatosként, ahol a beszámolók szerint a magyar keretlegények halálra kínozták.
A borító grafikusa, amint az a címoldalon is olvasható Preis Kata. A művésznő munkáiról igen kevés információnk van. Vélhetően volt kötődése Kassák Munka köréhez, hiszen Lantos Béla 1928-ban megjelent kötetét (Gyere te szomjas) is az Ő fametszete illusztrálta. Jelen tételünk borítója is egyértelműen avantgárd hatást mutat. Későbbi művészi munkáiról nincs információnk, tudottan szőnyegjavító iparművészként ténykedett az 1940-es évekig. Nagyon Ritka!
Tulajdonságok
Állapot
Fűzött, kiadói, kissé szakadozott szélű rajzos borítóban. Körülvágatlan, szép példány.