Magyar és Erdély-Országnak rövid ismérete

Magyar és Erdély-Országnak rövid ismérete melly e’ két Országnak mind világi mind Egyházi állapottyát szem eleibe állíttya.

Névtelenül megjelent politikai röpirat a megsértett nemzeti büszkeség, a magyar nemesség kiváltságainak és az egyház védelmének érdekében. Művében szerzője az ország gazdagságát, kultúráját, kormányzását mutatja be, s a király és a rendek jogait foglalja össze tömören, közérthető stílusban. A természeti javakban gazdag ország legnagyobb fogyatkozásának tartja, hogy „olly szűk benne a pénz más országokhoz képest” és „nem olly népes ország, mint más országok”. A magyar emberek természetét, az itteni kultúrát, tudományt bemutatva hosszasan időzik a magyar nyelv kérdésénél – a magyar nyelv előmozdításának rendkívüli fontosságát hangoztatja. Művének második részében már higgadtabb hangon ír a korábbi heves polémiák tárgyáról: az egyház jogállásáról, vagyoni helyzetéről, a püspökök jogairól, az egyház kultúrában betöltött igen jelentős szerepéről, a szerzetesrendekről és a magyarországi vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyáról, bár véleménye szerint a protestánsok materiális eretnekek, tévelygők, nagy veszedelemben forognak, de csak „materiális eretnekségükért” el nem kárhoznak. Nem elsősorban a protestánsoktól, hanem az „új vallások” néven emlegetett új tanoktól félti az országot. Véleménye szerint az új filozófusok könyveiből, a szabadkőművesek mesterkedéseiből nem következhet más, mint a nagy szabadság, vagyis „zabolátlanság”, amely egyenlő a vallás és az ország végső romlásával.